Az Országgyűlés 2012. április 2-ai ülésén fogadta el a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvényt, amely a – 114/2013. (IV. 16.) Korm. rendelettel kiegészülve – a nemzeti értékek azonosításának, rendszerezésének és védelmének jogi alapjait teremtette meg.
A törvény szellemében többszörösen összetett, alulról felfelé építkező rendszer, az ún. Magyar Nemzeti Értékek Piramisa alakult ki. Az értékek felkutatása, azonosítása és gyűjtése a településeken kezdődik, hiszen a helyi értékeket a helyiek ismerik a legjobban. A helytörténészek, muzeológusok, néprajzosok, pedagógusok, szakemberek, lokálpatrióták sok helyen már el is készítették a helyi értékek listáját, amely folyamatosan bővíthető. A lokális, települési értéktárak mintájára alkotják majd meg a megyei és tájegységi értéktárakat az önkormányzatok, a Magyar Értéktárat pedig a helyi, ágazati és külhoni értéktárak összesítése során a Hungarikum Bizottság állítja össze.
A Magyar Értéktárban nyilvántartott egyes, megkülönböztetésre, kiemelésre méltó, a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítményének számító nemzeti értékeket a törvényben nevesített Hungarikum Bizottság hivatott, egyedi értékelés eredményeként, hungarikummá minősíteni.
A Hungarikum Bizottság munkáját hét szakmai ágazati bizottság segíti, amelyek véleményező, tanácsadó, javaslattevő, döntés-előkészítő szerepet töltenek be a Megyei Értéktár, a Magyar Értéktár, valamint a Hungarikumok Gyűjteményének összeállításában.
A nemzeti értékek adatait a következő, szakterületenkénti kategóriák szerint kell azonosítani és rendszerezni:
- Agrár- és élelmiszergazdaság,
- Egészség és életmód,
- Ipari és műszaki megoldások,
- Kulturális örökség,
- Sport, turizmus és vendéglátás,
- Természeti és épített környezet,
- Hungarikum Védjegy Szakbizottság.