A szigetvári vár területe régészeti leletek tanúsága szerint évezredek óta lakott hely. Magyarország egyik leghíresebb, ma is álló várának alapjait a középkorban tették le. A vár 1566-ban írta be magát Európa történelmébe, amikor Zrínyi Miklós várkapitány 2500 magyar és horvát katonájával megállította Szulejmán szultán százezres seregét.
A legnagyobb török szultán nem érhette meg a vár elfoglalását: az ostrom vége előtt két nappal elhunyt, halálát titokban tartották. Zrínyi a több mint egy hónapig tartó ádáz ostrom ellenére a megadás helyett a végsőkig való küzdelmet választotta: szeptember 7-én hajnalban a belső várba visszahúzódó 200 katonája élén kitört a várból, példát adva ezzel az áldozatos hazaszeretetből. A védők csaknem mindnyájan hősi halált haltak. Hőstettük híre bejárta egész Európát.
A vértanúk emlékét legmaradandóbban a várvédő dédunokája, a költő és hadvezér Zrínyi Mikós örökítette meg Szigeti veszedelem című eposzában.
Szigetvár 122 évre török uralom alá került, erről tanúskodik a törökök által újjáépített vár és az országban egyedülálló Szulejmán-dzsámi a csonka minaretjével, Mekka felé tájolt imafülkéjével, valamint a falain látható török, arab, perzsa felirat töredékekkel. A vár és a város történelmét, a török-magyar háborúk korát látványos kiállítás mutatja be.
A magyar országgyűlés Zrínyi Miklós és katonái hőstettét a Civitas Invicta, a Leghősiesebb Város cím odaítélésével ismerte el. A vár keleti kapuja előtt ennek állít emléket a szigetvári szobrászművész, Vanyúr István emlékműve. A vár mögötti tó partján tovább menve érdemes egy sétát tenni a Hősi Kereszthez, mely egy szigetvári asszony áldozatkészségének köszönhetően minden itt meghaltnak emléket állít.
