Mohács népi agyagművességét elsősorban a feketekerámia tette híressé Magyarországon. A 18-19. században a helybeli fazekasok, kályhások és agyagpipagyártók mellett, legnagyobb számban a fekete edényt készítő korsósok dolgoztak e területen. 1718-ban közösen alapítottak céhszervezetet, 1803-tól azonban a korsósok már önálló céhben működtek. A mázatlan fekete edények – korsók, kanták-bendisek, mozsarak, víz- és tésztaszűrők – százait egykor főleg a Dunán szállították a hazai piacokra és a Balkánra.
A hagyományos mohácsi feketekerámia formakincse számos archaikus vonást hódoltságkori és balkáni hatást megőrzött. A felület díszítése legtöbbször karcolással, „sikálással”, rovátkolással történt. Az edények fekete színét égetéskor, a kemence lefojtásával, ún. redukcióval nyerték: ezt a kora középkortól ismert technológiát napjainkig megőrizték. Mohácson és környékén jelenleg is készül feketekerámia.
