A mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása. A busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg, a húsvétot megelőző böjti időszak kezdete előtt tartják. A busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnepek családjába tartozik. Éppúgy rokonságot mutat a riói és a velencei karnevállal, mint az afrikai népek szokásaival. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok. A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.
A közel egy héten át tartó kulturális programsorozat kiemelkedő elemei a partraszállás, a jelmezes felvonulás és a koporsó vízre bocsátása. A partraszállás során a túlpartról eveznek át ladikokon a busók. Ezután a jelmezesek a Kóló térről a főtérre vonulnak. Sötétedéskor, a farsangi (télbúcsúztató) koporsó vízre bocsátása után az egybegyűltek máglyagyújtással égetik el a telet és a főtéren körtáncokat járnak. A mohácsi busójárás hungarikum, s felkerült az UNESCO listájára mint az „Emberiség Szellemi Kulturális Örökség” része.
