Makay Ida költő 1959-ben kezdett tanítani Véménden és ugyanebben az évben jelent meg első verse a Jelenkorban, melynek szintén ez évtől munkatársa volt. Rövid ideig Siklóson, illetve Berkesden is dolgozott, ám élete, munkássága leginkább Véméndhez és Pécshez köthető. Harminc évig tanított Véménden – a falu, a természet, a véméndi kertek, az itt élő emberek, események adtak nem egy verséhez inspirációt. Írásai megjelentek a Somogy című napilapban, a Látóhatárban, a Magyar Naplóban és az Élet és Irodalomban is. 1964-ben jelent meg a Lengő fényhidak c. könyv, melyben versei Bertók László és Galambosi László műveivel együtt szerepelnek. Már első könyves megjelenése elismerést hozott számára – a Lengő fényhidak három költője megosztott nívódíjban részesült 1964-ben. Önálló munkásságáért 1983-ban a Szocialista Kultúráért kitüntetést kapta, 1990-ben Szinnyei Júlia-emlékdíj és Janus Pannonius-díj, 1992-től az IRAT-nívódíj birtokosa. Életművéért, tanítói munkásságáért 1993-ban elnyerte a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet.
2016 óta szobor őrzi emlékét a faluban, a véméndi önkormányzat pedig a Jelenkorral karöltve Makay Ida megyei irodalmi versenyt szervez.
